Horgolj pólófonalból!

Bármitartó

Táblácska - órácska

2017. november 22. - Bármitartó

Gondolatban újra január van. Alig ünnepeltük meg az óév végét, éjszaka érzem, hogy valami nagyon nem stimmel. Annyira nem, hogy ha nem csinálok semmit, akkor ez volt az utolsó napom. Hamarosan egy kórház beteghordó kocsin fekszem, csak egy lepedővel vagyok letakarva, és mint a filmekben, látom az elsuhanó neonokat a folyosón. A következő percben már számolok vissza tíztől, de már csak a hatra emlékszem. Mikor felébredek, egy 3 centis epekővel nézek farkasszemet, ami már nem az én testemben lakik.

Még öt napom van bent. Fáj minden levegővétel, hosszú lesz kibírni. Hiányzik a családom, hiányzik a gyerekem. Hiányzik a régi-új barátom, a horgolótűm. Valamit elkezdtem, szeretném befejezni. Mennyi időm lenne most rá...

Vánszorgó percek, csiga lassú napok. Fejben átrendeződik minden, új ötletek kavarognak. Egy kézműves vállalkozás körvonalazódik, még nem tudatosan, csak úgy érzésből. Már a neve is megvan. 

Ezek voltak az első lépések, és azóta olyan dolgok történnek velem, annyi jó, hogy néha nehéz befogadni. Egy olyan alkotóval beszélgettem nemrég, aki már évek óta ott van a szeren. Elmondtam neki, hogy mennyi érdekes, izgalmas, lelkes, bölcs új emberrel találkoztam az elmúlt időszakban, aki mind hozzátett valamit ahhoz, hogy én is többé válhassak. Azt mondta, hogy ezt nevezik úgy, hogy az útmegtalálás érzése.

Azt hiszem, egy kezdő kézművesnek az egyik legnehezebb dolog, amikor fel kell vállalnia önmagát. Mindenestül. Névvel, arccal, testtel, személyesen. Utána pedig ki kell tudni mondani magadnak és az egész világnak, hogy büszke vagyok arra, amit csinálok. Mert azt csinálhatom, ami boldoggá tesz engem, és a vásárlókat is egyaránt. Fontos ez a kölcsönösség, mert hiába van az egyik, ha nincs meg a másik. Ez is választja el a hobbit egy működő vállalkozástól.

Ha ez az érzés hiányzik a törekvésedből, és csak a financiális javak hajtanak, akkor bármit készíthetsz, bármilyen jó minőségben, bármekkora közönségnek, valami űr fog keletkezni, ami előbb-utóbb lezökkent erről az útról.

Amikor körvonalazódott fejben az Adj egy óra boldogságot! kampány, akkor megláttam egy márvány táblát az egyik épület falán, rajta Fekete Gyula író szavaival: „Adjunk vissza legalább annyi értéket a társadalomnak, amennyit az életünkkel együtt tőle kaptunk – lehetőleg azért kamatostul.”

Egy alkotó ember pedig mivel tudna jobban visszaadni bármit is, mint azzal, ha valamit létrehoz, azt pedig felajánlja valakinek, aki igazán megérdemli. Együtt alkotni másokkal, pedig igazán felemelő érzés.

Nemrég egy barátnőmnél voltam, akinek pár hete született kisbabája. A kislány békésen és jóllakottan aludt, mi a nappaliban beszélgettünk. Az egyik polcon megpillantottam egy tenyérnyi, ovális fa táblát, rajta egy összetéveszthetetlen stílusban készült rajzzal a párról. Esküvőre kapták ajándékba. Rajta minden apró részlet kidolgozva, mintha csak ismerte volna a készítő a párt, pedig soha nem találkoztak. A barátnőm elmondta, hogy sok ajándéknak örültek, de ez volt a legkedvesebb a számukra, mert személyes, mert róluk szól, az ő boldog pillanatukat konzerválja.

Ez egy Táblácska volt. Ismertem már, mert számomra példaértékű sok minden, amit és ahogy csinálnak. Megkerestem Vámos Robit, a Táblácska alapítóját, akinek tetszett az ötlet, hogy a következő boldogság órát együtt készítsük el. Ilyen lett a mi közös alkotásunk:

1_6.png

Szentesi Eszter - Bármitartó: Mi egy-egy Táblácska igazi üzenete, azon kívül, ami rákerül?

Vámos Robi: Személyes célom, hogy az embereket felemeljem. Hogy feldobjam a hangulatukat. Hogy ráébresszem őket arra, hogy a Nap bizony mindig süt. Hogy ráébresszem őket arra, hogy mindennek van napos oldala. Sőt: igazából ami miatt panaszkodnak, az lehet, hogy egészen rendben van. Lehetne talán jobb, de azt nézzék, hogy melyik része jó.
Vegyék észre a szürke hétköznapok színes apróságait. Vegyék észre a szív alakú pocsolyát.
Ez egy viszonyulás az élethez. Ez egy attitűd, melyet minden projektemben érezni lehet. A Táblácska pedig mint egy mementó vagy egy talizmán: arra emlékeztet, hogy bizony jó nekünk. Ezt adja a Táblácska annak, aki van olyan szerencsés, hogy őt megbecsülő és az értékeket fontosnak tartó szerettei vannak. Ezt az érzést adhatja az, aki Táblácskát ajándékoz.

Szentesi Eszter - Bármitartó: Nemrég láttam, hogy valaki Táblácskás tetoválást varratott magára. Hitted volna, hogy ez valaha megtörténik?

Vámos Robi: A Táblácska stílusa nagyon pozitív és gyermeki. Szívmelengető. Kialakult egy igazi márka és körülötte egy közösség. Remek emberekből, remek célokkal. Támogatjuk egymást. Van, aki a legkülönlegesebbre vágyik. Szokássá szerintem nem fog válni a tetoválás, de igen, sejtettem, hogy lesz egy erős rajongói tábor, akik ezzel a stílussal kívánják kifejezni az érzéseiket, küldetésüket. Az érdekes ebben az, hogy a szóban forgó teljes kar tetoválást egy férfi kezdeményezte és el is készíttette. A stílus mindazonáltal a sajátunk, ebben a stílusban nem készülhet tetoválás az engedélyünk nélkül.

Szentesi Eszter - Bármitartó: Kihez fog kerülni a boldogság óra, és mit képviselnek ők számodra?

Vámos Robi: A boldogság órát egy kiváló pedagógus fogja megkapni. Az iskolai vendégóráimon, a Gyémántbogár projekt keretében számtalan tanítóval és tanárral találkoztam, s köztük sok remek pedagógussal. Ők azok, akik a gyerekek érdekeit képviselik még akkor is, ha ez esetenként valódi kihívás: rengeteg feladatuk van, de nem panaszkodnak, hanem elvégzik. Szeretik a gyerekeket és nem állásként, hanem életfeladatként veszik a tanítást. Megbecsülik a gyerekeket és figyelnek rájuk. Megértik őket és még fel is néznek rájuk. Meglátják bennük a csodát és mindent megtesznek a boldogságukért.
Egy ilyen pedagógus fogja megkapni a boldogság órát.

Szentesi Eszter - Bármitartó: Volt olyan dolog, amit kértek egy Táblácskára, de valami miatt nemet mondtál rá?

Vámos Robi: A Táblácska egy pozitív dolog. Szép emlékeket, jó élményeket örökít meg. Szeretettel és melegséggel. Ha negatív a cél, vagyis a Táblácskán kért üzenet, akkor nem vállaljuk el. A csapatunk ezeket már tudja kezelni, hiszen sok ezer darab után nagy tapasztalattal olvassák el a leírásokat, amiket a megrendelők küldenek nekünk. Rossz kívánság, negatív gondolat, emberek vagy akár állatok bántalmazása vagy olyasmi, ami a természet ellen irányul, nem fér meg a Táblácskán. Természetesen sírfeliratot sem készítünk és üres falapot sem árulunk.

Szentesi Eszter - Bármitartó: Nyakunkon a karácsony, hogyan készültök rá?

Vámos Robi: A szülinapunk, ami idén már az ötödik volt, október 11-én van. Ilyenkor eljön hozzánk Retro Áron, és szülinapi akciót hoz. Itt szoktuk felhívni a megrendelőink és követőink figyelmét, hogy ekkor a legjobb leadni a karácsonyi rendeléseket. Persze nem késő máskor sem, de nálunk a november vége és a december mindig főszezon, ami – épp,mint az utazási irodáknál – emelt díjakat jelent. Így „neveljük” az embereket arra, hogy akit igazán szeretnek, annak az ajándékát időben gondolják át és szánják rá az időt. Minden alkotó munkatársunk folyamatosan készíti a rajzokat ilyenkor – de egyébként az év többi részében is.

tri_3135.jpg

Szentesi Eszter-Bármitartó: Ha magadnak kellene rajzolnod egy Táblácskát, akkor mi kerülne rá?

Vámos Robi: Ó ez jó kérdés, életem során most kapom meg harmadszor. Magamat egészen a háttérben ábrázolnám. Sok boldog gyerek lenne rajta, és sok sok ember, akik egymásnak éppen ajándékot adnak át. Szerepelne rajta mások segítése, a kreatív ötletek, a rajzolás és rengeteg színes apróság, mert úgy gondolom, az életem így teljes. Kemény is tudok lenni, ha erre van szükség, de alapvetően minden arra épül, hogy szürkéből színeset tudok varázsolni.

Nagyon élveztem ezt a közös alkotást is, remélem nektek is tetszik ez a kezdeményezés, és kíváncsiak vagytok a következő boldogság órára is! Mindegyiket szeretem. Szeretem, ahogy az alkotótársaim gondolkodnak a világról, és ez megjelenik a művükben, szeretem, ahogy a kezeim között kapják meg az órák a végleges karakterüket, szeretem, hogy jó célokat szolgálnak.

Az adj egy óra boldogságot! sorozat előző részeit itt olvashatjátok:

Állati jó horgolni!

Dizájn vitrin kultusz nélkül

Kavics és fonal

Ilyen tisztán még sohasem éreztem, hogy a hagyomány és a modernitás valójában nem két külön világ.

Négyláb, beton, pólófonal

 Alkotó vagy és szívesen készítenél velem egy boldogság órát? Kérlek, keress az info@barmitarto.hu e-mail címen egy rövid bemutatkozással.

 Ha te is szeretnél egy Táblácskával meglepni valakit, itt megteheted.

 Ha valami különlegeset szeretnél készíteni (akár egy hasonló órát), akkor a WSC horgolható fa alapokat itt keresd.

A bejegyzés trackback címe:

https://barmitarto.blog.hu/api/trackback/id/tr4213342485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.