A Bármitartó egy tartó, amiben bármi tartható. A neve valóban beszédes, érthető tehát, hogy sokan szeretik, szinte minden helyiségben használható.
Arról már ezer érv szól, hogy miért kell minden szobába egy bármitartó Bármitartó, illetve, hogy a pólófonalazás, a horgolás hogyan tudja szebbé tenné az életet. De vajon milyen lehet az élet pólófonal nélkül? Horgolás nélkül? Bármitartó nélkül? Van-e élet Bármitartó nélkül?
Ezen elmélkedtem, és gondoltam adok egy esélyt a valóságnak, és kiderítem, milyen lenne az életem pólófonalazás, horgolás és a tárolóim nélkül.
Így telt a napom:
Reggeli ébredés után szeretek azonnal mosakodni, másképp zombiként matatok végig a lakáson, aminek a hosszútávú mellékhatása könnyen lehet combnyaktörés a betegtájékoztató szerint. Megkérdeztem hát gyógyszerészem, és a hideg vizest lemosást ajánlotta. Korán reggel tehát betolom az arcom a csap alá, majd előkeresem a zacskójából a fültisztítót, amivel felitatom óvatosan a fülkürtömből a feles vizet. Emlékszem, anno a gyerekorvos azt mondta, semmit nem dughatok a gyerek fülébe, ami kisebb a könyökömnél, így ezt azóta magamra nézve is érvényesnek tekintem. Mivel nincs szőnyegem sem az ágy előtt, sem a fürdőszobában, már megint pisilnem kell, úgy fázik a lábam. Miután már elég ébernek érzem magamat, megkockáztatok egy tonikos lemosást az arcomon mielőtt bekrémezem. A fiókokat végigmatatom a pamacsokért, azok persze boldogan huncutkodva gurultak szét az alsó fiókban. A krémeim a polcokon össze-visszakóvályognak, azt se tudom, melyiket hova kenjem. Mivel sajnos a fésűim, csatjaim és hajgumiaim is a fiókban szerteszét hevernek, nincs türelmem kikeresni a kedvenceimet, marad a lazán feltűzött konty, amiről azt szokták hazudni, hogy 20 percig kell állítgatni, gyakorlatilag én csak úgy aludtam el, hogy a hajgumi a vizes hajamban maradt. A végeredmény ugyanaz: a szenvtelenül borzos, csábítóan szexi, nemtörődöm haj... najó, talán nem ugyanaz a kategória, de reggeli készítéséhez megteszi. Később megküzdök a fürdőszobai káosszal.
Az étekezőn keresztül épp a konyhába tartok, imádom ezt a napszakot, gyönyörűen süt be a nap az ablakon. Reggel még más színe van a fénynek, másképp csillan az üvegen. Az évszaknak megfelelő dekorációim szétgurulnak folyton az asztalon. Pedig naponta többször is gúlát építek belőlük. Valamibe beletehetném őket, de nincs ötletem. Hamarosan jönnek a termések, a gesztenyéket mindenképp behozom, mert védenek a pókok ellen is.
A kenyeret csak egy sima zsákban tartom, nem túl szép, de hát most úgy sincs vendég. Nem vidít fel, de étel van benne, túlélem. Reggeli után sok dolgom van ma, remélem, nem lesz nagyon unalmas a vonatút. A szomszéd gyerekeket kell délelőtt vigyáznom a kertben. Ott kell lennem. Egy darabig játszanak velem, de aztán nem kellek. Aztán nézem őket. Aztán már az se megy. Ott vagyok, őrzöm őket, ők pedig a világ legklasszabb mókájában megfeledkeznek arról, hogy én halálra unom magam. Én is játszani akarok valamivel!! De a játékba már nem vesznek be. Nem baj, majd számolom a fűszálakat.
A játékok nagy kupacokban állnak az udvaron. Igazából a gyerekszobában is átvették az uralmat. A szekrényajtót már nem merem kinyitni, mert kiömlenek a cuccok. Rendszerezhetném őket. Van is valahol egy konmaris könyvem, majd elolvasom.
Jesszus, már megint ez a rengeteg építőkocka!! Komolyan mondom, tegyétek már bele valamibe!!
Kislányom elaldut ebéd után, 2 óra tömény ücsörgés a kanapén. Vagy igazából mosogathatok is. Van süthetek egy négyemeletes fekete erdő tortát.... vagy nem. Amikor a felügyelő szervek megérkeztek, átveszik az őrséget, én indulok egy megbeszélésre. Végre valami, ami más, valami izgalmas. Vonatozok. Bámulok ki az ablakon. Majd magam elé. Az ablak üvege és a szigetelés egészen érdekesen ér össze. Néhol olyan vastagon áll benne a kosz, máshol pedig ősszúnyogok megkövesedett maradványait vélem felfedezni. Mennyi évszázad lerakódott zsírja kell ahhoz, hogy ilyen magas puklik tolják el a szigetelést az üvegtől? Vajon hogyan szokták a vonatokat takarítani? A kukákat kimossák belülről is?
Várom a buszt az állomáson. Egy egész hangyaboly épül éppen előttem. Talán eső lesz, mert nagyon sürögnek! Azt nem értem, hogy miért ugyanazt az útvonalat használják a hangyák? Ha körberajzolok egy hangyát, akkor számára már a grafit magassága is elég ahhoz, hogy bezárva érezze magát. Tehát az akadályok, a korlátaink tényleg csak a fejünkben léteznek... Azt hiszem, ez a pont az a napomban, amikor bemegyek az első fonalboltba.
A megbeszélésem után már nagy várakozással ülök fel a vonatra és matatok a tizes tűm után. Mire hazaérek, már kész is egy tároló a vattapamacsaimnak. Amíg megvárom a buszt, elkészítem a fedelét. Azt hiszem, újjászülettem!!
Hogyan is lehet túlélni egy napot horgolás nélkül? Persze, tudom, hogy van élet Bármitartó nélkül. Lehet élni horgolás nélkül....csak nem érdemes.
Szeretettel üdvözöllek,
Eszter
ui.: Természetesen ez az iromány egy szatírának készült, nem feltétlenül viccesnek. A cél csupán annyi, hogy kifejezzem, mennyire imádok horgolni, és aki osztja ezt a szeretet bármilyen hobbi iránt, az tudja, hogy az imádott tevékenységeink, tárgyaink nélkül az élet egy kicsit mindig sekélyesebb. Mindenkinek vannak ilyen furcsaságai, csak nem mindenki áll ki a szikla tetejére, hogy világgá kürtölje azt! Én most a horgolótársaimnak kívánok ezzel jó hurkolást! :)
