Szeretek más alkotókkal dolgozni, közösen létrehozni valami, amibe mindketten beleadhatunk egy kis darabkát magunkból. Ilyenkor azt érzem, hogy szárnyalunk mindketten, és eggyé olvadhatnak a különböző szuperképességek a nagy műben.

Most is ilyen élményem volt. Kamarás Evelinnel, a KEMM Páratlan Műhely alkotójával készítettünk egy közös horgolt órát. Az ő aprólékos látásmódja, és az én kézzel festett pólófonalaim váltak elválaszthatatlanul eggyé egy horgolható fa alapon.

Evelint ismerem már egy ideje, egy alkotókból álló zárt csoportban ismerkedtünk meg, és bátran állíthatom, hogy, amit ő nem tud megformázni, az talán nem is létezik.
Kaptam már tőle teljesen személyre szabott bögrét, de ha ajándékot keresek valakinek, akkor is mindig kisegít.

Ismerjétek meg jobban Evelin aprólékos világát, ami hatalmas remekműveket rejt.

Bármitartó: Mióta foglalkozol figurák formázásával?

Evelin: Körülbelül két éve kezdtem el. A kislányommal voltam (vagyok) itthon gyesen, láttam egy-két helyen ilyen figurát, és gondoltam hobbinak tökéletes lesz,  hogy legyen egy kis énidőm néha-néha. Először a süthető gyurmával próbálkoztam, utánaolvastam, nézelődtem, tanulmányoztam. Sajnos nem jártam sikerrel, ami a kezem ügyébe került összeégettem, nem tudtam kezelni, ezért kellet valami más alternatív megoldás. Ekkor jött velem szembe egy másik anyag, nevezetesen a hidegporcelán.

Bármitartó: Van valamilyen előképzettséged, vagy autodidakta módon tanultál meg mindent?

Evelin: Őszintén szólva grafikusnak tanultam, de mindig is középszerű, átlagos rajzaim voltak, nem vártam sokat tőle, de azért kitanultam. Összeségében ennyi  háté rtudással indultam neki a dolognak. Az, hogy ide eljutottam sok-sok tanulás, rengeteg gyakorlás és mérhetetlen sok próbálkozás árán sikerült megvalósítanom. Éjszakákat töltöttem új ötletek kidolgozásával, képek tanulmányozásával,technikák kidolgozásával. Most már rengeteg videó van segítség gyanánt, de akkor még nem tudtam, hogy hogyan és honnan  lehetne ezt megtanulni. Így a nyakamba vettem az elszántságomat, és nekiálltam. Nem akartam megállni vagy feladni. Ahogy egyre nehezebb mintát tudtam megcsinálni egyre többet és többet akartam, több tanulást, gyakorlást, ez az egész a szenvedélyemmé vált .

Bármitartó: Mi volt a legextrémebb dolog, amit eddig kértek tőled?

Evelin: Ez érdekes kérdés, talán a legextrémebb az Avataros bögre volt. Napokig tanulmányoztam a figurákat, vagy ötször egymás után megnéztem a filmet, rengeteg képet néztem át mire kialakult a fejemben a kompozíció. Nem is készült belőle összesen csak két darab. De sok-sok érdekes kéréssel találkoztam már, amit mindig próbálok tökéletesen megalkotni. Persze soha nem vagyok megelégedve a munkámmal, mindig találok valamit, amit kifogásolok, de a megrendelőim az elsők számomra, érdekes ötleteket adnak, és ők visznek előrébb az utamon.

Bármitartó: Az anyagot, amivel dolgozol a laikusok egyszerűen „legyurmázzák”. Mennyiben más ez, mint a sima süthető gyurma? Mik az előnyei a gyurmával szemben?

Evelin: Ezt  a "legyurmázák" kifejezést fel sem veszem már. Beletörődtem abba, hogy annak nézik, és már belefáradtam a magyarázkodásba is. Az alap ötlet ugye a hideg porcelán receptből jött, rengeteget olvastam, készítettem az anyagokat, teszteltem. Volt, hogy a munka asztalom tele volt picurka anyagokkal felszámozva recepttel mellette, hogy lássam, melyik hogyan szárad, törik, rugalmas, milyen a felülete, hogyan kezelhető, színezhető, tárolható. Végül meg lett az én kicsi kincsem, nevezzük "Oberonnak" az egy kedvenc szereplőm után. Mivel süthető gyurmával nem igazán tudtam dolgozni, így a két anyagot nem tudnám összehasonlítani. Sajnos az én anyagom előállítási költségei egyre magasabbak, így lassan el kell gondolkoznom azon, hogy én is a süthető gyurmával kell, hogy dolgozzak.

Bármitartó: Miket  készítesz a legszívesebben?

Evelin: Mindegy, csak minél nehezebb legyen és minél egyedibb, hogy legyen benne kihívás . És hát minél érdekesebb, annál jobban bele vetem magam a munkába .Szóval bármi lehet...

Bármitartó: Tudom, hogy van egy 2,5 éves kislányod. Hogyan tudod az anyaságot összeegyeztetni az alkotással?

Evelin: Ez nagyon nehéz, talán a legnehezebb dolog, amit csak el lehet képzelni, de megpróbálom a maximumot kihozni magamból, és mint anya is tökéletesen helytállni. Sokat sündörög a műhelyemben, és sokat segít, még ha nem is tudja. Például nagyszerűen szét tudja szedni az asztalomat egy pillanat alatt. Persze nem bánom, mert imádja, ha neki készítek kis mütyüröket, és órákig itt üldögél velem az asztalnál. Együtt játszunk a neki készített apróságokkal. Például egy doboznyi gyümölcsöt, zöldséget készítettem neki és számokat. Nagyon szereti őket, és most nem akarok túl buzgó anyukának tűnni, de ezeknek hála felismeri és mondja az összes gyümölcsöt, zöldséget és tízig számol. Persze, az is mulatságos számára, hogy mindegyik mütyürkének van szeme, szája.

Bármitartó: Mi várható mostanában a KEMM Páratlan Műhely háza táján? Miről fog szólni nálad a 2019-es év?

Evelin: Remélem, rengeteg új ötletemet meg tudom valósítani. Lassan haladok, de hát a jó munkához idő kell, és még annál is több elszántság és tanulási vágy.

Bármitartó: Hunyd be a szemed, és képzeld el magad 10 évvel később! Mivel foglalkozol éppen?

Evelin: Húha, a nagy álmom, hogy legyen egy hatalmas műhelyem, ahol oktatásokat is tudnék tartani, és, hogy legyen egy kemencém, hogy egyedi színvilágú bögréket, tálakat, evőeszközöket tudjak készíteni. Szóval, ezekhez a célokhoz még nagyon sokat kell dolgoznom, de állok elébe.

Kíváncsiak vagytok Evelin többi munkájára is? Nézzetek be hozzá!

Velem és a pólófonal világával pedig ezeken a helyeken találkozhatsz még: