Reggel van. Állok a szekrény előtt. Lesz ma egy megbeszélésem, és egy pillanatra az a jól ismert, tipikus női kérdés zizzen át az agyamon: mit vegyek fel? Szerencsére nincs nehéz dolgom. Miért? Mert nincs sok választásom, ugyanis tudatosan alakítottam ki egy minimál ruhatárat, amiben jól párosítható, de darabszámra egy átlag nő számára indokolatlanul szerény mennyiség található.
Valószínűleg ez a korral jár. Na jó, nem vagyok még olyan öreg, de azért már csak négy éve volt, hogy egy nagy szusszanással kifújtam magamból a húszas éveim utolsó leheletét a családban kötelező számgyertyák felé. Ekkortájt jöttem rá arra, hogy már jó ideje nem vágyok sokra, inkább csak jóra, megszűnt a tárgykultusz bennem, zavar, ha valamiből túl sok van. Ez a tudatosság egyébként nagyon megkönnyíti a mindennapokat. Így van ez a cipőkkel, táskákkal, ékszerekkel is nálam, meg úgy általában a tárgyakkal. Az egyetlen kivétel persze a pólófonal, annál mindkét elvnek érvényesülnie kell!
Apropó ékszer. Éreztétek már valaha, hogy egy-egy darab AZ ÉKSZER? Így csupa nagy betűvel. Vagyis az a darab, amit nagy becsben tartasz, sokszor hordasz, mindenhez illik, még sok idő múlva is tetszik. Ékszer sokféle anyagból készülhet, megszámlálhatatlan technikával, azt hiszem ez a nőknek valami elemi ős-ösztöne, hogy díszítsék magukat. Egy kultúrantropológus most bizonyára büszke lenne rám ezért a mondatért :)
A saját kezeim közül is kerül ki néha egy-egy textil ékszer, nemrég született is egy írás egy szuper egyszerű és mutatós, aduász darabról, melyről itt olvashatsz bővebben.
Mielőtt bárki azt gondolja, hogy nincsen "semmim", azért hadd mondjam el, hogy időnként nálam is bekapcsol az a bizonyos vágyakozó ösztön. Ez az elmúlt fél évben kétszer történt meg. Az egyik ilyen alkalommal egy PatriciaK design beton medállal lettem gazdagabb, a másiknál pedig egy Hock Judit Design karkötő "jött velem haza".
A beton és a vele kapcsolatos indusztriális hangulat valamiért vonz. Nehéz ezt megfogalmazni. Tetszik, amikor egy látszólag oda nem illő térbe kerül egy már-már ipari kinézetű alkotás.
Judit karkötőjében is ez a minimál hangulat fogott meg, de valahogy másképpen. Az ő gyöngyhorgolt ékszerei aprólékosan kidolgozottak, mértaniak egy csepp játékossággal, de mégsincsen rajta semmi sallang, pont annyi, amennyi kell, egy hajszállal sem több vagy kevesebb.
Ha már a gyöngyhorgolást említettem, tudtátok, hogy a horgolásnak mennyi ága van? Nemrég gyűjtöttem anyagot ezzel a témával kapcsolatban, és rájöttem, hogy horgolással MINDEN létrehozható. Például egészen vékony horgolótűvel és megannyi icipici gyöngyből gigantikus mennyiségű türelemmel olyan darabok, hogy az ember szája tátva marad.
Erről kérdeztem bővebben Juditot, aki szívesen mesélt a gyöngyhorgolásról és a csodálatos ékszereiről is.
Szentesi Eszter - Bármitartó: Honnan jött a gyöngyhorgolás iránti szereteted, hol találkoztál ezzel a technikával?
Hock Judit: Először a gyöngyökkel, a gyöngyfűzéssel ismerkedtem meg. Ahogyan az interneten keresgéltem újabb és újabb megvalósítandó ékszerek után, külföldi oldalakon láttam, hogy medálokat hosszabb, néhol vastagabb lánccal együtt készítik. Nekem maga a lánc jobban tetszett, mint sok esetben a medál, így "nyomozásba kezdtem", hogy vajon ez hogyan készülhet. Emlékszem az akkori álmom, egy rózsaszín leopárdmintás darab volt. Na, az sosem készült el. :)
Tanfolyamon, és az internetről tanultam meg a kezdő lépéseket. Első nekifutásra bevallom nem sikerült elsajátítanom a gyöngyhorgolást - a sarokban landolt a próbadarab. Aztán hagytam rá időt - eltelt szerintem 4-5 hónap is, mire újból megpróbálkoztam vele, amint belejöttem, tudtam - megtaláltam azt az ékszer készítési technikát, ami én vagyok. Mint mikor az ember találkozik a nagy szerelmével. Számomra ezt jelenti, hogy ékszereket készíthetek ezzel a csodaszép technikával.
Szentesi Eszter - Bármitartó: Hogyan alakult ki a saját alkotói stílusod?
Hock Judit: Az biztos, hogy rengeteg idő kellett hozzá. A saját stílusomból indultam ki, aztán készültek sorra a kezeim között az ékszerek, egyik a másik után és ezzel akaratlanul is jött,- jön a mai napig, hogy esetlegesen miben kell változtatni. És nem mellesleg az emberek visszajelzése is sokat számít, és számított.
Szeretem az egyszerű, de nagyszerű darabokat. Amit hétköznapra egy "fehéringes farmeres" szett mellé is fel lehet venni, de ugyanakkor megfelelő darab lehet egy elegánsabb eseményhez is. Ennek a határán mozgok az ékszereimmel, és keresem állandóan azokat a variációkat, amik megfelelhetnek ezen kritériumoknak.
Szentesi Eszter - Bármitartó: Egyedi darabokban vagy kollekciókban gondolkodsz inkább?
Hock Judit: Is-is. Eddig 3 kapszulakollekciót hoztam ki 2 év alatt (Starlights - Csillagfények, Origami és Champagne - Pezsgő). Ezek a darabok, valamilyen téma köré épülnek, ami éppen inspirál. De szeretek egyedi darabokat, akár egyedi megrendeléseket is készíteni. Sőt - ez az igazi erősségem. Hogy olyat készítsek, ami az ékszer viselőjéhez is illik, de közben megtartsam mindazt, amit az ékszereimmel képviselni szeretnék. Jelmondatom: Mondd el szavak nélkül. Mondd el ékszerben. Ez vonatkozhat az ékszer viselőjére, hogy kifejezze vele érzéseit, kedvét, stílusát. Ugyanakkor jelentheti, hogy egy ékszert ajándékozó (lehet barát, férj, barátnő, édesanya, lány vagy fiúgyermek...) szavak nélkül is, ékszerben is kifejezheti szeretetét, érzéseit a megajándékozottnak. És egy ékszer örök emlék marad!
Szentesi Eszter - Bármitartó: Egy kezdőnek, aki most ismerkedne a gyöngyhorgolással, mit javasolsz? Hol érdemes tanulnia és milyen eszközöket érdemes beszereznie?
Hock Judit: A jó horgolótű alap! Én szeretem, ha ergonomikus és illik a kezembe - a gyöngyhorgoláshoz nagyon kis fejű horgolótűt használok, de ki kell tapasztalni melyik tű milyen cérnához áll kézre (nem kell mindig követni, amit a cérnán javasolnak. Valamint fontos, hogy jól lásd, amit készítesz - ha szükséges egy nagyítót érdemes beszerezni.
Javaslom kezdetben nagyobb szemű, különböző színű gyöngyökkel kezdjétek a gyakorlást, aztán jöhetnek az apróbb szemek. De a legfontosabb. Kitartás, kitartás és kitartás!
Szentesi Eszter - Bármitartó: Hol lehet veled találkozni, ha valaki élőben szeretné megcsodálni az ékszereidet?
Hock Judit: A WAMP - hungarian design market-en az esetek többségén kint vagyok az ékszerekkel. Télen a Millenárison, nyáron pedig az Erzsébet téren keressétek a HJD standot.
Szentesi Eszter - Bármitartó: Mik a terveid 2018-ra?
Hock Judit: Hú, annyi-annyi minden megvalósításra vár. Először is a HJD honlap beindítása, és működtetése, webshoppal kiegészítve - ez már régóta kitűzött cél. Aztán termékfejlesztés, amiből az egyik nem titikolt projektem, hogy végre elérhető legyen HJD hosszú, lógós fülbevaló. Ezek a legfontosabbak, az első néhány hónapon belül megvalósítandó célok. A távolabbiak egy papíron várják, hogy végre megvalósulhassanak, ezek maradjanak még titokban.
(fotók: Hock Judit, portré fotó: Weidinger Zsófi)
